„Novella” változatai közötti eltérés

Innen: Wiki Grepolis HU
Jump to navigation
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor: 6. sor:
'''1. Helyezett:'''
'''1. Helyezett:'''


'''Messalina''' - '''Tűzkeresztség'''
'''Messalina''' - '''[[Tűzkeresztség]]'''
 
A lenyugvó Nap utolsó pillantásait vetette a földre. Az égen vihar készülődött. A sötét fák magasan tornyosulnak fölénk. Lovam mellett állok, kezemben a kantárszár, visszaszállni készültem a nyeregbe. Másfél órája, hogy fehér vitorlájú hajóinkról leszálltunk, és az istállófiúk felnyergelték tengereken átutaztatott hátasainkat. Néhány kardforgatóval és íjásszal: testőrségem legjobbjaival vágtam neki az útnak. Hófehér tógám fölé szürke útiköpenyt borítottam, csuklyája védett az esőtől. Az erdőbe érve lovam megbotlott, patájába szorulhatott valami. Menetünknek megálljt intettem és leszálltam a telivérről. Érintésemre adta patáját, türelmesen megvárta, míg hajlított késemmel kipattintottam a patkó alól az oda szorult éles követ. A sikert megkönnyebbült nyihogással nyugtázta.
 
- Úrnőm, indulnunk kellene – szólt testőrségem parancsnoka. – Sötétedés előtt oda kellene érnünk a várba – mutatott egy távoli pontra.
- Ne félj! – nyugtattam meg. – Vigyáz ránk az erdő. Az Ő hívására jöttünk, nem fogja hagyni, hogy a földjén bajunk essék.
 
A kapitány szemén látszott: elfogadja a szavaimat, de nem nyugszik meg. Aggódása jól esett, ezért választottam őt testőrségem élére.
 
Alig értünk ki az erdőből, alig pillantottuk meg a büszke tornyokat, az ég hirtelen elfeketült, felhői közt villámok indultak útjukra.
Az északi szél hideg tombolással tépte-szaggatta zászlóinkat. A sötét vár tornyai a viharral dacolva, büszkén törtek az ég felé, udvarán szolgák fogadták megérkező menetünket. Szűkös kíséretemmel belovagoltam a vár kapuján. Pej lovam biztos patákkal lépdelt az eső által csúszóssá tett macskaköveken is. Útiköpenyemen patakokban folyt le a sötét víz. Itt még az eső is más volt.
 
A vár ura a palota kapujában, karba tett kézzel állt. Tudtam: hatalmas megtiszteltetés az, hogy elhagyja tróntermét. Leugrottam lovamról és elé siettem. Csuklyámat ledobtam, hagytam, hogy fekete hajam szálai között az eső utat találjon. Letérdeltem. Ő vállamra tette a kezét, jelezvén: felállhatok, majd karját nyújtotta és bevezetett egy hatalmas terembe. Az asztal körül ugyanolyan sötét páncélba öltözött lovagok ültek, amilyen a vár urát is fedte. Szívemben enyhe félelemmel ültem le közéjük arra a helyre, ahova Ő vezetett, jól tudtam, mit gondolnak otthon hátrahagyott harcosaim. Jól tudtam, de nem érdekelt. Fehér tógám kirítt a fekete páncélok közül. A bor lassan feloldotta félelmemet, és ahogy egyre-másra vették le sisakjukat, úgy kerültek elő a rettegett álarcok mögül a jó kedélyű, mosolygós arcok. Harcosok és amazonok arcai, akiket a környék félt, de akik itt, ebben a teremben összetartó, erős kötelékben, barátságban találkoztak. Koccintottunk újra és újra. Csatákat idéztünk fel, ahol szemben álltunk egymással. A nap lassan éjszakába ért, és a múlt lassan összehozott bennünket: úgy éreztem, befogadtak. Ha voltak is ellenérzések még, azokat rejtették.
 
A mulatság után a palota egy vendégszobájában tértem nyugovóra. Testőreim éberen figyelték az ismeretlen vár neszeit, féltették úrnőjüket. Nekik még ellenség volt a vár, minden népével együtt.
 
Reggelre a vihar elmúlt. A sziget fölött sötétlő fellegek nem ontották már könnyeiket, a vár népe az udvaron találkozott. Oda hívott engem is Ő. Az udvar közepén sötét oltár állt, az egyetlen, amit életemben láttam Hádésznak emelve. Az oltár elé vezettek, a fegyverkovácsok rám adták a fekete páncélt, majd hátrébb húzódtak. Az oltárból láng csapott ki, felém indult meg. Nem rettentem meg, szívemben már nem volt félelem. A láng elért. A páncélt átforrósította: égette már a bőrömet is, de nem léptem hátrébb, álltam a pokol tüzét. Amikor visszahúzódott, már az én páncélomon is ott állt az arany H betű. Hádész megjelölt.
 
- Üdv itthon! - szólalt meg Ő, és én meghajtottam a fejem. A kikötőben vezérhajóm már fekete vitorlákkal várta, hogy hazatérjünk, felkészülve az előttünk álló csatákra.
 





A lap 2011. január 30., 07:13-kori változata

Novella Verseny

Gratulálunk a nyerteseknek! Ígéretünkhöz híven, az első két helyezett kikerül a Wikire is, hogy mindenki láthassa azt az alkotást, ami elnyerte a játékosközösség elismerését.


1. Helyezett:

Messalina - Tűzkeresztség



2. Helyezett:

kesze-kusza - Románc

Kata hazaért a suliból, rossz volt a kedve. Ma osztották ki a matekdogát, szánalmas eredményt ért el; alá kell íratnia a jegyet, ha apját nem találja jó hangulatban, megint pár nap tiltás lesz a vége az egésznek. Pedig mit ér az élet gép nélkül, internet nélkül, játékok nélkül? De most még nincs otthon senki, most kell kihasználnia az időt. Kinyitotta a Grepolist. Előbb támad, ahogy megígérte az egyik szigetszomszédnak, épp jókor ért haza, még öt perc, és lekéste volna az időzítést. Elindította a támadást, rakott rá hősiesség-áldást. Aztán kinyitotta a skype megfelelő ablakát.

„Szia, elindultam. 15.01.15kor csapódok.”

„Szia, az jó, a gyarmi 15.01.22re ér oda. Raktam elé jelzőket meg seregeket is 5 városból.” „Szerinted befoglaljuk?”

„Biztos. Mások is beszállnak. Pill. Mindjárt jövök.”

Kata egy darabig még bámulta a skype-ablakot, de nem jelent meg újabb mondat. Á, ez a Herceg fedőnevű játékos is csak olyan, mint más srácok. Mint az osztálytársa, akivel már alakult volna valami, már többször is mentek együtt haza, sőt az egyik útbaeső kapualjban elszívták az első közös cigit, ami Kata szerint már jelentett valamit. Volt egy csók is, na jó, majdnem. De aztán vége lett az egésznek, a fiú többször nem állt szóba vele, nem is köszönt. Kata nem értette.

„Itt vagyok – villant a skype. – Bocs. El kellett intéznem pár dolgot, ami a sulival függ össze.”

„Nem szeretek suliba járni” – írt vissza Kata, közben áttolt egy adag követ Város 1-ből Város 2-be, parancsot adott fesztiválrendezésre Város 4-ben, Város 9-be meg varázsolt 3 újabb harciszekeret.

„Ez a hülye rám küldött egy villámot” – közölte aztán Herceggel.

„Ez lesz élete utolsó villáma, hacsak nem kezdi újra a térkép szélén – jött a válasz. – Én se szeretek suliba járni. De nincs más választásom.”

„Meik suli?” – kérdezte Kata, elegánsan megoldva az el-ipszilon és pontos jé dilemmáját. „A Márai.”

„Én is ott tanulok.”

„Télleg? Érdekes, h ugyanoda járunk.”

Dobbant egyet a szíve. Herceg is márais. Nem lehet véletlen. Talán… talán lehetne belőle valami. Hisz Herceggel már többször csatázott együtt, jó harcokat vívtak, kemény ellenfelek ellen. Volt pár közös élmény. Amikor meg Katát támadta egy tahó, Herceg 200 birémát küldött. Másnak nem ad annyit.

„Milyen színű a szemed?” – kérdezte Kata.

„Barna” – írta Herceg.

„A kedvenc szemszínem” – ujjongott Kata, és örömében parancsot adott egy hidra gyártására. Hidrája még úgyse volt soha.

„Bocsi – jött a válasz kis hallgatás után. – Most kicsit lelépek, mert dolgom van.”

„Mien dolgod?” – a bevált módszer szerint Kata megint kihagyta a háklis mássalhangzót.

„Ki kell javítanom egy kupac matekdogát.”

„Miiit?” – kérdezte Kata, de a skype már nem villant többet.

Egy világ omlott össze benne. A Máraiban eleve kevés férfi tanított, matekot meg csak egy. Miattad fogok kapni apámtól, te átok, gondolta, próbálta az elindított sereget visszahívni, de már nem lehetett.

Este aztán látta a Hódításoknál: Herceg a(z) Tornádó szövetségből meghódította Álomváros városát. ma 15:01 órakor.

Most gratulálnom kéne, gondolta Kata, de nem tudott mit írni. Benyomta a diadalmeneteket, máskor boldog lett volna, hogy 9 táncot járhat, de most ez se segített. Másnap már ott szerepelt az Események között: Kata98 elhagyta a szövetséget. ma 6:12 órakor. Kár, gondolta Herceg. Milyen jól tudtunk együtt támadni. Hát… biztos gyenge matekból – és egy határozott mozdulattal kikapcsolta a számítógépet.




Vissza a kezdőlapra
Jó játékot kíván: a Grepolis csapata!