Románc

Második helyezett:

kesze-kusza - Románc

Kata hazaért a suliból, rossz volt a kedve. Ma osztották ki a matekdogát, szánalmas eredményt ért el; alá kell íratnia a jegyet, ha apját nem találja jó hangulatban, megint pár nap tiltás lesz a vége az egésznek. Pedig mit ér az élet gép nélkül, internet nélkül, játékok nélkül? De most még nincs otthon senki, most kell kihasználnia az időt. Kinyitotta a Grepolist. Előbb támad, ahogy megígérte az egyik szigetszomszédnak, épp jókor ért haza, még öt perc, és lekéste volna az időzítést. Elindította a támadást, rakott rá hősiesség-áldást. Aztán kinyitotta a skype megfelelő ablakát.

„Szia, elindultam. 15.01.15kor csapódok.”

„Szia, az jó, a gyarmi 15.01.22re ér oda. Raktam elé jelzőket meg seregeket is 5 városból.” „Szerinted befoglaljuk?”

„Biztos. Mások is beszállnak. Pill. Mindjárt jövök.”

Kata egy darabig még bámulta a skype-ablakot, de nem jelent meg újabb mondat. Á, ez a Herceg fedőnevű játékos is csak olyan, mint más srácok. Mint az osztálytársa, akivel már alakult volna valami, már többször is mentek együtt haza, sőt az egyik útbaeső kapualjban elszívták az első közös cigit, ami Kata szerint már jelentett valamit. Volt egy csók is, na jó, majdnem. De aztán vége lett az egésznek, a fiú többször nem állt szóba vele, nem is köszönt. Kata nem értette.

„Itt vagyok – villant a skype. – Bocs. El kellett intéznem pár dolgot, ami a sulival függ össze.”

„Nem szeretek suliba járni” – írt vissza Kata, közben áttolt egy adag követ Város 1-ből Város 2-be, parancsot adott fesztiválrendezésre Város 4-ben, Város 9-be meg varázsolt 3 újabb harciszekeret.

„Ez a hülye rám küldött egy villámot” – közölte aztán Herceggel.

„Ez lesz élete utolsó villáma, hacsak nem kezdi újra a térkép szélén – jött a válasz. – Én se szeretek suliba járni. De nincs más választásom.”

„Meik suli?” – kérdezte Kata, elegánsan megoldva az el-ipszilon és pontos jé dilemmáját. „A Márai.”

„Én is ott tanulok.”

„Télleg? Érdekes, h ugyanoda járunk.”

Dobbant egyet a szíve. Herceg is márais. Nem lehet véletlen. Talán… talán lehetne belőle valami. Hisz Herceggel már többször csatázott együtt, jó harcokat vívtak, kemény ellenfelek ellen. Volt pár közös élmény. Amikor meg Katát támadta egy tahó, Herceg 200 birémát küldött. Másnak nem ad annyit.

„Milyen színű a szemed?” – kérdezte Kata.

„Barna” – írta Herceg.

„A kedvenc szemszínem” – ujjongott Kata, és örömében parancsot adott egy hidra gyártására. Hidrája még úgyse volt soha.

„Bocsi – jött a válasz kis hallgatás után. – Most kicsit lelépek, mert dolgom van.”

„Mien dolgod?” – a bevált módszer szerint Kata megint kihagyta a háklis mássalhangzót.

„Ki kell javítanom egy kupac matekdogát.”

„Miiit?” – kérdezte Kata, de a skype már nem villant többet.

Egy világ omlott össze benne. A Máraiban eleve kevés férfi tanított, matekot meg csak egy. Miattad fogok kapni apámtól, te átok, gondolta, próbálta az elindított sereget visszahívni, de már nem lehetett.

Este aztán látta a Hódításoknál: Herceg a(z) Tornádó szövetségből meghódította Álomváros városát. ma 15:01 órakor.

Most gratulálnom kéne, gondolta Kata, de nem tudott mit írni. Benyomta a diadalmeneteket, máskor boldog lett volna, hogy 9 táncot járhat, de most ez se segített. Másnap már ott szerepelt az Események között: Kata98 elhagyta a szövetséget. ma 6:12 órakor. Kár, gondolta Herceg. Milyen jól tudtunk együtt támadni. Hát… biztos gyenge matekból – és egy határozott mozdulattal kikapcsolta a számítógépet.

Írta: kesze-kusza

---

Vissza a Novellákhoz
Vissza a kezdőlapra